A 14. század folyamán szörnyű betegség ütötte fel fejét Európában - a pestis. Az embereken a rettegés lett úrrá, mert magatehetetlenül álltak a betegséggel szemben, és aki megkapta a pestis valamely fajtáját, annak minimális esélye volt a túlélésre.

Az emberek találgatni kezdték, hogy mi lehet annak oka, hogy rájuk tört ez a szörnyű kórság. A bűzös levegő és a kutak mérgezettsége mellett sokan úgy vélték, hogy ez nem más, mint Isten büntetése. A pestist a társadalom közösségi büntetésének tartották, olyan bűneik következményének, mint a házasságtörés, blaszfémia, prostitúció, szerencsejáték.

A fertőzés okozta teljesen kilátástalan helyzetben védőszentekhez fordultak segítségért. Így lett Rókus az egyik legnépszerűbb pestis elleni védőszent, Szent Rozália és Szent Sebestyén mellett.

Rókus életéről sok mindent tudunk, ugyanakkor a vele kapcsolatos ismereteinket éles kritikával kell kezelni.

Montpellier-i Rókusnak állítólag már születésekor kitűnt különlegessége, mert vörös kereszt volt mellkasán, illetve anyja már öreg korában hozta a világra. Az elesettek iránti odaadó magatartását mutatta, hogy a családi üzletet hanyagolva csak a városi betegek és szegények iránt tanúsított érdeklődést.

Kivételes egyéniségét támasztja alá az is, hogy az aquapendete-i kórházban pestises betegeket gyógyított meg érintésével, de nem csak ott, hanem mindenfelé, amerre járt. Piacenzában maga is elkapta a betegséget, ám valami csoda folytán sikerült meggyógyulnia belőle.

Több éves vándorlás után végül visszatért szülővárosába, Montpellier-be, ahol viszont nem ismerték fel, sőt idegen kémnek nézték, és bebörtönözték. Rókus 32 éves korában 1327. augusztus 16-án, ebben a fogságban hunyt el, anélkül, hogy bárki felismerte volna benne a város szülöttjét.

A történet szerint a 15. század eleje óta hívják segítségül Rókust, mint védőszentet. 1414-ben például, amikor Konstanz-ban kitört a pestis, egy fiatal szerzetes Franciaországból Rókus képét elhozva, az egész városon keresztül hurcolta, hogy megtisztítsa a várost az epidémiától. Ezt követően rövid idő elteltével azt tapasztalták a lakosok, hogy csökken a pestis pusztítása, majd pedig teljesen el is tűnt.