Teleki Pál megítélése rendkívüli indulatokat kelt még manapság is.

Lengyelországban például kifejezetten tisztelik, mint olyan politikust, aki képes volt 1939-ben nemet mondani Hitlernek, és nem hagyta, hogy országán keresztül vonuljanak a náci csapatok.

Teleki a lengyelekért ennél többet is tett: amikor a németek lerohanták a szláv államot, a közös lengyel-magyar határon több tízezer (egyes, talán túlzó adatok szerint 150 ezer) menekültet fogadott be az irányítása alatt álló Magyarország.

És ezt nem is felejtették el a lengyelek, hiszen 2001-ben posztumusz a legmagasabb kitüntetések egyikét adományozták Varsóban Teleki Pál grófnak.

A kétszeres magyar miniszterelnök (1920-1921 és 1939-1941) nevéhez legtöbbször a zsidótörvények megalkotását és előkészítését kapcsolják, ami talán kevésbé teszi szalonképessé a régi, grófi családból származó politikust.

Korai, a német nézetektől eltérő antiszemitizmusát azonban máshogyan kell értékelni, mint a mai zsidóellenességet – Auschwitz, Holocaust után. Telekire jellemző példa, hogy egyik egyetemi előadásán kicsapódott a nagyterem hátsó ajtaja, és botokkal felfegyverkezett, a bajtársi egyesületek sapkáját viselő egyetemisták „zsidók ki!” jelszóval rontottak be.

Teleki nyugodtan felállt, és következőket mondta Száraz György idézete szerint: „Uraim, a Numerus Clausust az én kormányzatom alatt törvényesítettük, az itt ülő zsidó vallású hallgatók törvényesen egyetemi polgárok, önök távozzanak!”. (Első miniszterelnöksége idején a zsidók továbbtanulását korlátozó törvény neve volt a Numerus Clausus.)

Rabló, szélhámos és elismert tudós?

Amikor nem volt miniszterelnök, a rossz nyelvek vagy rablóként (1919-ben, a Tanácsköztársaság idején a bécsi magyar nagykövetséget „fosztotta ki” állítólag a másik leendő miniszterelnökkel, Bethlen Istvánnal) vagy szélhámosként (1925-26-ban a frankhamisítási per kapcsán) emlegették, ami egy gróftól szintén nem megszokott dolog. Ugyankkor elismert tudós volt, az akadémia tagja, akinek földrajztudósi pályáját francia díjjal is elismerték.

Tragikus életére a pontot saját maga tette: öngyilkosságot követett el, miután 1941-ben már nem volt képes ellenállni Hitlernek, és átengedte a német csapatokat Jugoszlávia felé, noha éppen azelőtt néhány hónappal írt alá Magyarország és a délszláv állam örökbarátsági szerződést.

Száraz György így ír Teleki ellentétes megítéléséről. Teleki ellen szól, hogy: „ő az antibolsevizmus, a faji megkülönböztetés, a nacionalizmus, az irredentizmus egyik szülőatyja; hogy az első miniszterelnöksége idején bevezette a botbüntetést, munkásellenes szankciókat alkalmazott; elősegítette az olasz-német orientációt; hogy zsidótörvényeket alkotott, s végső soron még akkor is folytatta az öngyilkos politikát, amikor már maga is érezte a mind szörnyűbb veszélyt”.

Ugyanakkor a Teleki mellett szóló érvek: „szűkebb szakmájának, a geográfiának igazi tudósa volt, és noha ’fajvédő’ volt, a germán vérmítoszt elutasította; hogy első miniszterelnöksége idején ő számolta fel a gyilkos különítményeket, s amikor a parlament megszavazta a botbüntetést, beteget jelentett; hogy reformokat akart; hogy igyekezett szembeszállni a német zsarolással, és visszaszorítani a szélsőjobboldalt; hogy a zsidókérdésben is az ’emberségesebb magyar megoldást’ kívánta a némettel szemben”. (Például ő volt az is, aki 1939-ben feloszlatta a nyilas mozgalmat.)

Sorsfordító időkben többnyire rossz döntést hozott

Teleki Pál miniszterelnökként sorsfordító időkben általában rossz döntéseket hozott. Igaz, jó döntést nem is igazán hozhatott, hiszen hiába követték egymást a harmincas-negyvenes években az angol orientációjú magyar kabinetek, valójában csak a német dominancia érvényesülhetett akkoriban Közép-Európában. A kevés alternatíva közül Teleki csak egyetlen egyszer választott helyesen.

Ez akkor történt, amikor 1939-ben Hitler kérése ellenére megtagadta, hogy a németek Lengyelország ellen Magyarországon keresztül indítsanak támadást. Ezt egyébként az tette volna lehetővé, hogy a nemzetközi egyezményekkel ellentétesen Teleki (és Horthy Miklós) 1939-ben megszállta Kárpátalja teljes területét, noha az első bécsi döntés nyomán 1938. november 2-án csak a Felvidék déli, magyarlakta sávját kapta vissza hazánk.

 Búcsúlevele

Búcsúlevele


1941-ben, öngyilkossága előtt azonban már ő sem tudott nemet mondani Hitlernek: Magyarország átengedte a német csapatokat, amelyek Jugoszláviára rázúdulva elárasztották a Balkánt. Ezzel Magyarország óhatatlanul belesodródott a második világháborúba.

A National Geographic Online tudomása szerint Teleki Pál azon a bizonyos utolsó éjszakán, öngyilkossága éjjelén utoljára egy híres operaénekessel tanácskozott. Az utolsó látogató neve mindeddig nem volt túlzottan ismert: Székelyhídi Ferencnek hívták. Székelyhídi, akárcsak a miniszterelnök, szintén jogi végzettségű volt, és szintén erdélyi származású.

Pályájuk furcsa egybeesése, hogy mindketten elszakadtak eredeti „szakmájuktól”, a jogtudománytól: Teleki földrajztudóssá és politikussá vedlett át időközben, Székelyhídi pedig világhírű tenorista volt akkoriban. Talán ezért is hívta magához Teleki utolsó pillanataiban Székelyhídit, hiszen közismert volt: a miniszterelnök nem szerette a politikai pályát, kényszernek érezte azt mindvégig.

Teleki, a földrajztudós

Teleki Pál 1897-ben érettségizett a Piarista Gimnáziumban. Ezután jogi, társadalomtudományi, földrajzi és mezőgazdasági tanulmányokat folytatott Budapesten és Mosonmagyaróváron. Ugyanebben az évben már gyakornok a földrajz tanszéken. 1907-ben Szudánba ment, onnan visszatérve európai és amerikai tanulmányutat tett. 1909-ben a Földrajzi Intézet igazgatója (1913-ig), majd 1910-ben a Magyar Földrajzi Társulat főtitkára lett, ezt a pozícióját, illetve később az alelnöki tisztséget e szervezetben 1923-ig töltötte be.

1913-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. A Turáni Társaság elnöke (1913 – 1916), illetve a Magyar Keleti Kultúrközpont egyik alelnöke (1916–1918) is volt ebben az időszakban. A fajelmélethez való vonzódását, sajátos antiszemitizmusát jól bizonyítja, hogy 1914-től az Egyesületközi Fajegészségügyi Bizottság, 1917-től pedig a Magyar Fajegészségügyi és Népesedéspolitikai Társaság elnöke.

A trianoni szerződés és a híres vörös térkép

A trianoni szerződés aláírásakor, 1920-ban Teleki Pál a magyar békedelegáció tagja volt. Itt került elő híres, a Kárpát-medence etnikai viszonyait ábrázoló térképe, amelyen piros színnel jelölte a magyarságot. Innen az elnevezés: „a vörös térkép”. Ez a dokumentum híven bizonyította, hogy mennyire igazságtalanok nemzetiségi szempontból a trianoni határok, hiszen az újonnan létrehozott Csehszlovákia és a délszláv állam, a későbbi Jugoszlávia, illetve a megnagyobbított Románia hatalmas, egybefüggő magyarlakta területeket kapott.

 A vörös térkép

A vörös térkép


A magyar tárgyalódelegáció vezetője, a korábbi szélsőséges nacionalista, utóbb konzervatívvá szelídült Apponyi Albert gróf nem tekintette fontosnak Teleki munkáját, amely a nemzetiségi viszonyokat követte. Apponyi ugyanis a történelmi Magyarország teljes területének helyreállítására törekedett a trianoni tárgyalásokon – a realitásokat figyelmen kívül hagyva. Erre a „mindent vagy semmit” taktikára ráfizetett a magyar küldöttség: az olaszok figyelmeztettek, hogy legalább vegyék elő a „vörös térképet”, amikor a sorsdöntő határkérdésekről szó esett. Ekkor Apponyi nehézkesen előhúzta a Teleki által készíttetett térképet, ám – mint utóbb kiderült – későn. A történelmi Magyarországot nem lehetett már helyreállítani, az igazságos nemzetiségi megoszlás figyelembevételére pedig már nem maradt idő.

Főbb földrajzi művei

Teleki Pál főbb földrajzi művei közé tartozik az Atlasz a japán szigetek cartographiájának történetéhez, amelyet Budapesten, 1909-ben adtak ki – a nemzetközi elismerést ez hozta meg számára, hiszen a francia díjjal is ezt a munkáját tüntették ki. A földrajzi gondolat története című művét 1917-ben jelentette meg. Ezt a könyvét részben a lövészárkokban meghúzódva írta, az első világháború alatt. 1919-ben jelent meg a Magyarország néprajzi térképe a népsűrűség alapján – ezek a néprajzi tanulmányai vezették a híres vörös térkép megalkotásához. Amerika gazdasági földrajzáról 1922-ben jelentetett meg egy könyvet, de pedagógiával (A modern földrajz és oktatása, Bp., 1923) és gazdaságföldrajzzal (Általános gazdasági földrajz, Bp., 1927) is foglalkozott.

Teleki Pál részletes életrajza >>