Fotó: Balassa László

Ahogyan a fotográfia teljes területére érvényes, úgy a tájképek esetében is az első és egyúttal legfontosabb szabály, hogy nincs szabály. Nincsenek kőbe vésett direktívák, vagy kötelezően betartandó kompozíciós sémák és elvárások. Saját, egyéni látásmódunk és képi stílusunk megteremtése sokkal inkább hozzájárul önálló látásmód kialakításához. Ehhez azonban szükségünk lehet olyan gyakorlati tudásra, amely irányt adhat. Az alábbi írásomban ehhez szeretnék tanácsokat adni, hiszen magam is megjártam ezt az utat.

Fotó: Balassa László

A Keystone AG fotósaként olyan témákat és történeteket dolgozok fel, amelyek számomra is különlegesek. Remélem, sokáig meg tudom őrizni azt a belső motivációt és gyermeki kíváncsiságot, amelytől hitem szerint egy fotó igazán értékes lehet. Ehhez elengedhetetlen a játékosság. Aki elég bátor ahhoz, hogy kísérletezzen, új dolgokat próbáljon ki, annak játék és izgalmas kaland lesz a fotózás, amiből új és eredeti alkotások születhetnek a gép optikáján keresztül. Aki át meri lépni a határait, az jóval közelebb kerülhet ahhoz, hogy valami igazán eredetit alkosson egy olyan világban, ahol naponta több százmillió fotó születik.

Induljunk el az alapok mentén!
Az előadásaim és egyéni konzultációim során próbálok hangsúlyt fektetni arra, hogy bemutassam a képzőművészet legjelesebb képviselőit, akiknek életműve és egyéni stílusa nagyban hozzájárult a fotógráfia irányzatainak alakulásához. Nem elég csupán fotóalbumokat lapozgatni, vagy fotótörténeti esszéket olvasni. Aki igazán jól, és részleteiben akarja megismerni a fotóművészek titkait, annak egészen a fotográfia forrásától érdemes indulnia, mely a tájképfotózás esetében a festészetet jelenti. Közel 400 évnyi alkotás áll rendelkezésünkre – több korszakot és stílust felölelve -, minden neves és elismert fotóművész számára a mai napig ez az origó. Nem kívánom végigsorolni az összes tájképfestőt, akiknek a munkásságából és világából én magam sokat tanultam és ihletett merítettem. William Turnert azonban kiemelném, hiszen legalább száz évvel megelőzte korát, képein pedig csodálatos, már-már fotografikus fényviszonyokat, tónusokat festett meg. Gyakorlatilag a realizmus előfutára volt.

William Turner: Halászok a tengeren
Forrás: Wikipedia

Turner első olajfestménye 1796-ban készült. Itt még nem figyelhető meg, az impresszionistákra is hatással lévő, könnyed  fényjáték, a légies ecsetkezelés. A nehéz víztömeg, éles, határozott fények, drámai hangulat szöges ellentétben áll azzal a Turnerrel aki később 1842-ben a Gőzhajót festette. A nála megfigyelhető út jó példa arra, hogy a művész sosem dőlhet hátra, pihenhet meg a babérjain. Mindig nyitottnak kell lenni az újra, akár merészen belevágni a mások által nem feltétlenül megértett művészetre.

William Turner: Gőzhajó hóviharban Harbour's Mouth környékén (1838)
Forrás: Wikipedia

Elsőként a fényviszonyok jelentőségét emelném ki, amelyek szerepe különösen meghatározó a tájképfotózás esetében. Kerülendő a merőlegesen érkező fény használata. Az időpont megválasztása szintén fontos: amennyiben van rá lehetőség, ne délben rohanjunk megörökíteni az erdő és a hegyek hangulatát, hiszen hiányozni fognak az árnyékok, amelyek a fotó lelkét jelentik. Egy-egy fa és szikla elnyúló árnyéka valós teret adhat a képnek valamint a fantáziának.
Érdemes bátran játszani az alacsony szögben érkező fényekkel akár nappal szemben is, hiszen a fák között becsillanó napsugár határozott karaktert adhat a képnek. Amennyiben a Nap mögöttünk helyezkedik el, mindig jusson eszünkbe, hogy jó eséllyel a képen ott lesz saját árnyékunk is, ami nem feltétlenül szerencsés. Érdemes megfigyelni, hogy a fák kérgén melyik napszakban a legszebb a fény és kihasználni ezt a természetes absztrakciót, hogy a képünk plusz jelentéstartalommal bírjon.

Fotó: Balassa László

Sokan vallják, hogy 35 mm-es látószög felett nem érdemes a természetben dolgozni. Én azt tanácsolom, hogy bátran nézzetek bele akár egy 85 mm-es optikába is, hiszen teljesen más világot lehet vele elhozni ugyanarról a helyszínről. Sokszor dolgoztam én is 85 mm-essel terepen és azt vettem észre, hogy határozottan hasznos tud lenni az 1,8 esetenként 1,4-es fényerő, mivel itt jelentős bokeh hatás jön létre és könnyen kiemelhető egy-egy apró részlet a fák soraiból, vagy akár egy búzamező textúrájából. Az persze egyértelmű, hogy nem váltja ki egy széles látószögű optika képi világát, de ha lehetőség van rá érdemes mindkét opcióval élni.
Bárcsak elmondhatnám, hogy van olyan optika vagy váz, amelynek a használatával sokkal jobb képeket lehet készíteni, de ilyen nem létezik.

Egy jó optika, vagy egy jó váz azonban sokat dobhat egy kép minőségén. De ne feledjék, hogy ez maximum tíz százalék, a maradék kilencven maga a fotográfus! Tudatosan komponálni, ismerni az összefüggéseket - ha csak részleteiben is -, tisztában lenni a szemiotika által kínált lehetőségekkel, ismerni és ötletet meríteni az előttünk élő, alkotó művészek munkáiból. Ezek a legfontosabbak, amelyek nem csak megkönnyítik, de ki is emelhetik az elkészült képeket a több ezer alkotás közül.
Ez a cikksorozat ebben fog segítséget nyújtani az érdeklődőknek.

Lanscape MasterClass workshop, 2017. november